A mágikus első hely
A Forma-1-ben, persze. Az olimpián, persze. A győztes mindent visz. Aki lemaradt, azzal vigasztalják, hogy az ezüst is szépen csillog. Hát persze: minden második hely mögött is a emberfeletti teljesítmény. És mégis: aki a dobogó második fokán áll, általában csalódott, kényszeredettem mosolyog. Hiszen győzhetett volna. Csak egy hajszálon, egy tizedmásodpercen, egy grammon, egy centiméteren múlott. Az elvesztett elsőség jobban fáj, mint amennyire a megszerzett második lelkesít. Aztán a harmadik helyezéssel már minden rendben van: szép, megérdemelt teljesítmény. Benne a TOP3-ban!… Tovább a teljes cikkhez